Két teljesen különböző játékhét van a hátam mögött, melyekben csapatom, a Suomirulz először a már biztos kieső Red Warpigs Army-val, majd a már biztos playoffos Lagadozókkal csapott össze. Ez a két meccs tökéletesen jellemezte egész idényünket, elképesztő formaingadozást produkáltunk: a gyenge csapattól kikaptunk, az erőset legyőztük.

Ezekkel az ellenfelekkel korábban már játszottam a szezon első két hetében, amikor még nagyra törő álmokkal vágtam neki az idénynek, akkor mindkettejükkel rendkívül szorosan alakult az eredmény, nem volt ez másképp most sem. A Red Warpigs Army szereplése számomra rejtély, ugyanis az egy remek gárda, nagyszerű kapusokkal, veszélyes csatárokkal és megbízható védőkkel.

Ezt ellenünk be is bizonyították, mezőnyben nem tudtuk felvenni velük a versenyt, persze hozzátartozik a dologhoz, hogy egészen kritikán aluli teljesítményt nyújtottak játékosaim. Gólvágóim, Heatley, Holmström és Miettinen közösön nulla egész pontot „termeltek”, de Lecavalier 0+4-én kívül jó teljesítmény alig akadt, csak Booth és Boyle 1+1-e emelhető ki.

A mezőnyjátékosok közötti csatából borzalmasan jöttünk ki tehát, mindössze egyetlen kategóriát hoztunk, a kapura lövéseket – hála Boothnak, aki óriási steal volt a szabadügynökök közül -, emellett három döntetlenre (PPG, SHP, FW) futotta erőnkből, hat kategóriát pedig elbuktunk, ráadásul többnyire nagyon simán. Egyedül gólokban volt szoros a dolog, egyetlen találattal maradtunk el.

Ezt a kis pechet azonban bőven kompenzálta az az óriási mák, hogy ellenfelem véletlenül egyetlen kapust nevezett a hétre, így aztán hiába volt nagyon gyenge Leclaire és Norrena is – nyelték a gólokat, mint kacsa a nokedlit -, a Warpigs csak két kapusmeccset tudott felmutatni hét végére, így automatikusan megnyertük mind a négy kategóriát.

A végeredmény 5-6-3 lett, ami egyértelműen ránk nézve hízelgő. Ráadásul a következő ellenfél az a Lagadozók volt, akiktől októberben kikaptunk, és egyébként a liga második helyén állt a meccsünk előtt. Nem a legjobb kilátások egy a középmezőny alján tanyázó csapat számára. A helyzetet nehezítette, hogy hoztam néhány rossz menedzseri döntést is a csapatösszeállításnál, kihagytam ugyanis Nicholt és Stempniakot, akik együtt 2+4-et csináltak a héten.

Ez a négy gólpassz volt a különbség a végén, szóval nem lett volna mindegy, és akkor valószínűleg gólokban is nyerünk, ami egyébként döntetlen lett. Az ellenfélnél két csatárnak is extra hete volt, Arnott 2+3-mal, Morrow 2+4-gyel zárt, nálunk ehhez hasonló kimagasló teljesítményről nem tudok beszámolni, azonban összességében majd’ mindenki hozzátette a magáét a csapat teljesítményéhez.

Pontokban ugyan nem virgonckodtunk, ennek megfelelően az emberelőnyös kategóriákat is csont nélkül buktuk, de kapura lövésben és elhozott bulikban agyonvertük a Lagadozókat, illetve +/- statban is jobbnak bizonyultunk valamelyest. Egy szombat esti Boston-Tampa meccsen pedig Lecavalier és Metropolit is szerzett egy-egy emberhátrányos pontot, ezzel ezt a kategóriát sikerült váratlanul megfordítani. A mezőnyjátékosok közötti tízből öt kategóriát elvittünk így.

Ehhez jött hozzá kettő a kapusoktól, pontosabban Pascal Leclaire-től, aki a Columbus mindhárom heti meccsén remekül védett, ráadásul még egy shutoutot is jegyzett szombat éjjel, ami nagyon kellett, mert az ellenfélnél Khabibulin is csinált egyet korábban. Győzelmeket tekintve is döntetlenre végeztünk, de kevesebb gólt kaptunk és sokkal jobb volt a védési hatékonyságunk is, így a kapusok közti csatát is megnyertük.

A szombati játéknap döntött, előtte még 9-4-re a Lagadozók vezetett, utána azonban kialakult a 7-4-3-as végeredmény a javunkra. Jelenleg 12. helyen állunk a tabellán, két hét van hátra, mind a playoff, mind a kieső zóna meglehetősen távolságban. Így már az sem zavar annyira, hogy Teemuu Selänne visszatért és másnál ontja a gólokat…