Új Murphy törvényt találtam ki, ami az elmúlt heteket hűen jellemezheti: az ember élete akkor sűrűsödik be durván, amikor a legkevésbé számít rá. Nem ecsetelem részletesen, hogy mik történtek és történnek velem, mert ez nem az a blog, de a sűrűsödés a magánéletre, a melóra és a hobbira is kihatott. Azért ez utóbbiról beszámolok, ne féljetek! :)
A legutóbbi beszámolómban ott tettük le a fonalat, hogy sikerült "leküzdeni" magam a 8. helyre - köszönhetően egy katasztrofális hétnek, amikor is egy igencsak zsíros bakimat használta ki az aktuális ellenfél. Az eredményt nem osztom meg veletek újra, már így is hülye vagyok, hogy felhánytorgattam - a lényeg, hogy volt honnan kapaszkodni.
A 18. héten kapásból az egyik bball.hu-s szerkesztőlegendával, Youngfoe-val meccseltem, aki elsősorban Deron Williamsre, Royra és Duncanre számíthat, de Prince, Bargnani, Nate Robinson, Gomes és Perkins is hasznos tud lenni. Nos, Deron gyakorlatilag egymaga hozta Foe-nak a gólpasszokat, de ezen, és a büntetőszázalékon kívül érdemben nem volt olyan kategória, amiben megfogott volna, annyira jó hetet fogott ki nálam mindenki. Granger és Stephen Jackson egymaguk dobtak annyi hármast, mint az ellen, csapatszinten 50% volt a mezőnyszázalékunk(!!), Bogut, Marion, Big Ben és az irányító MoWill(!!) megalázták a palánkokat, Wilcox blokkolt, A.Carter lopkodott, még azt is elbírtuk, hogy Hinrich mélyen tudása alatt teljesített. 10-4-re nyertük a hetet (a faultok száma lett egál, de ez a kategória ugye nem tervezhető), feljöttünk a 7. helyre, az egyre javuló JaniBácsi és a kapaszkodó Ördög mögé. Butler még mindig sehol, Brand is csak edzeget, de ilyen eredmények mellett nem izgultam annyira, mikor vethetem be őket.
(Egyébként ezen a héten poénból megnéztem, melyik GM gárdája volt a legjobb kategóriánként, és mindent összesítve Hulké volt a tettes, az enyém 3. lett. Azt is megnéztem, mi lett volna, ha nem Foe-val játszom, és mindenkit megvertem volna (Hulk-ot is), egyedül a ligaelsővel lett volna döntetlenem, de ott meg a dobott pontok döntöttek volna - a javamra. A következő héten is eljátszottam ugyanezt, de ott már nem volt ilyen rózsás a helyzet, azóta nem is elemezgetek ilyesmiket. Majd jövőre, a szezon elején...)
A 19. héten Jess és a Boston Eagles ellen kellett iparkodnom, mint utóbb kiderült, nem is kicsit. MoWill ugyanis ismét lesérült, és természetesen csak a csapatállítási határidő után, szóval kapásból 3 meccs mínuszba kerültem. Így igencsak szükség volt az amúgy elég halovány McCants 2 támadó és 3 védőpattanójára, ugyanis pontosan ennyivel nyertem meg ezt a két kategot. Jackson ismét hozta a hármasokat (4 meccsen 17-et(!) dobott, 8-cal nyertem), illetve picit feltámadt Hinrich is, és talán az ő 4 blokkja közül az egyik döntötte el javamra a kategóriát (21-20 ide). Az ellenfélnél elsősorban Kobe, Pierce, Jamison, Gooden és Brad Miller igyekezett, a többiek csak kiegészítő szerepet játszottak, de a fentiek bizonyítják, hogy milyen szoros lett a párharc, részben az ő jóvoltukból. Jónéhány kategóriában minimális különbséggel nyertünk (a dobott pontok is szorosan alakultak), így az összesítésben egy 10-5-öt írhattak be a yahoo krónikásai a csapat mellé. Nem volt már messze a 6. hely, konkrétan úgy emlékszem ezen a héten sikerül odatelepedni. :) A további cél az üldözők leszakítása, illetve a minél jobb playoff-pozíció kiharcolása volt (ez alatt nem feltétlenül a tabellán való helyezést, hanem a potenciális ellenfelek közül a válogatást értem - vagyis ismét elkezdtem túl okos lenni, és olyan helyre kerülni, hogy elkerüljem pl. Hulkot, meg a ligaelső AK47-et...). Nem mellesleg az előrelépést annak a csapatnak köszönhettem, amelyik elkalapált 3 héttel korábban: most egy ugyanolyan hatalmas zakóba futott bele, és esett vissza ezzel 2 helyet.
A 20. hétre kénytelen voltam változtatni az összeállításon: miután az elmúlt hetekben folyamatosan azzal játszottam, hogy a kispad végén hol Radmanovic, Amir Johnson, hol Gelabale, hol Hawes ült, a hétre megállapodtam a Cavs-ben időközben kezdővé avanzsált Devin Brown mellett, és be is tettem őkelmét és Salmonst Hinrich és MoWill helyére. Mit mondjak, Salmons miatt cidriztem is eleget, a legutóbbi fellépése eredményezte a nagy zuhanást a tabellán, de erre a hétre nem volt jobb ötletem. (Kidobni nem akartam Salmonst, mert sosem lehet tudni, mikor ül le Artest vmi sérüléssel, és akkor a jó öreg John azonnal fantasy sztár lesz.) Az ellenfél a professor irányította M-Team volt, soraiban Wade-del, Ellis-szel, JRich-csel, Udrihhal, Varejaóval, de a kispadon a sérült Gerald Wallace-szal és Ilgauskasszal. Mondjuk én Wade-et is minimum leültettem volna, mert tudott volt, hogy az ő szezonjának vége... De nem panaszkodom, a 4 pluszmeccsem és a kiegészítő emberek minősége közti különbség elegendő volt egy olyan 12-3-as győzelemhez, ahol minden kategória egyértelműen dőlt el. Most a büntetőszázalékot, az eladott labdákat és a faultokat bánhattam, de nem vittem túlzásba a búsúlást, hiszen felléptem az 5. helyre. Annál inkább szomorkodtam Marion és Bogut sérülése, valamint Granger, Ben Wallace és Salmons meccskihagyásai miatt. A végén még elfogynak a magas embereim!
A 21. héten Overtime és a Barcika Stars várt rám, mégpedig az egyik legveszélyesebb fantasy játékossal a soraiban, akit ismerek. Marcus Cambyről van szó, és két szempontból is veszélyes. Egyrészt az ellenfeleket kergeti őrületbe a 20+ pattanós és 4+ blokkos meccseivel, egymaga hozva 2-3 kategóriát (miközben pl. tud gólpasszt is adni, meg lopkodni is, miközben megbízhatóak a százalékai), másrészt a saját tulaját is az őrületbe kergeti, amikor bejelentés nélkül, "csak úgy" kihagy mérkőzéseket valamilyen sérüléssel. Ellenem a számomra rosszabbik formáját hozta természetesen... de mellette csak Rashard Lewis, Tyson Chandler és Richard Jefferson alkotott maradandót, a többiek (Okafor, Yi, Pargo, Kapono, Farmar) felejthetők voltak. Nálam a legjobb hír Butler felgyógyulása és visszatérte, a legrosszabb pedig Marion és Big Ben tartósnak ígérkező sérülései, valamint Wilcox ujjbajának kiújulása volt. Devin Brown már nem volt akkora király a héten, mivel Pavlovic felgyógyult, kiszorult a Cavs kezdőjéből. Meg is váltam tőle, és leigazoltam a fiatal New York-i Chandlert, aki egyre több játékidőt kap, illetve Rodney Carney helyett az utolsó pillanatban happoltam fel a liga másik Kirk-jét, Snydert. A heti eredmény egyébként 10-5 lett, és sikerült egy Jani-vereségnek köszönhetően összekerülni a bombaformában levő Hulkkal a rájátszás első körében. Nem mondom, hogy örülök, amikor Marion, Wilcox, Big Ben és Hinrich helyett Snyderre, Chandlerre és Spencer Hawes-ra kell támaszkodnom, a túloldalon meg Manu, Kevin Martin, Iggy, David West, Harris, Alston, és úgy általában egy igen kiegyensúlyozott csapat néz velünk farkasszemet. Sebaj, bízom a többiekben, elvégre egészséges, és jól játszik Butler, Granger, Jackson, Bogut, MoWill is, és a többiek sincsenek rossz formában... Meglátjuk...
