"Végre egy hét, amikor nagyot szakíthatok!" - gondoltam, amikor a Bucks-különítményemre, és az ő fejenként 5 meccsükre gondoltam a múlt hét előtt. Na ja... ha az ember sokat akar, nem árt, ha kicsit bevállalósabb, mint amilyen én voltam. Nem az volt a baj, hogy kihagytam a gárdából Simmonst, aki ugyan Milwaukee-tag, de cserejátékosként nem tud annyit letenni az asztalra, mint más kezdőjátékosok, hanem az, hogy Hinrich márnemistudommilyen sérülésétől sokkal jobban féltem a kelleténél, ezért a kispadon hagytam. Erre mit művelt? Karrierhetet produkált! A padomon! Ezért úszott el a 10-5-ös győzelem, és lett 8-6-1...
Na jó, nem panaszkodok, hiszen továbbra is 4. vagyok a tabellán, de a tény, hogy az első két helyezett 7 ill. 5 meccset rámvert a héten, és igencsak elhúztak, nem vet jó fényt a Hinriches döntésemre. Azzal a 10-5-tel sem lennék közelebb hozzájuk, de nem lennék ilyen távol sem. Persze a csapat a playoffra kell, hogy elérje teljes potenciálját (amikor a Brand edzésbe állásáról szóló híreket olvasom, mintha vajjal kenegetnék a szívemet), de nem lenne nagy hiba, ha sikerülne elcsípni az első két hely valamelyikét, hogy eleve elődöntős legyek. Tudom, hogy néha irritáló tud lenni a maximalizmus, de egy fantasy GM sose legyen igazán elégedett a csapatával!
A heti ellenfél JaniBácsi csapata, a kétszeres Legjobb Csapatnév-díjas Nimfas Corporation volt, soraiban Feltonnal, Gay-jel, T-Mac-kel, Randolph-fal, Amare-vel, minden poszton minőséginek mondható második emberrel. Aminek külön örültem, az az volt, hogy T-Mac pont erre a hétre épült fel (és mint utóbb kiderült, mihelyt letelt a hét, azonnal el is vonult pihenni megint), hogy Amare és Gay valami hihetetlen bombaformában vannak (egy másik bajnokságban ennek kifejezetten örülök, de itt valahogy nem), és hogy Mohammed, A.Parker, Blake és Kleiza is megbízható nála. Szükség volt tehát az ötmeccses MoWill-Bogut páros, illetve szükség lett volna Hinrich brillírozására is.
Ehhez képest azzal nyitottuk a hetet, hogy MoWill influenzával azonnal kihagyott egy meccset, Marion pedig egy egész héten át átlagolt 11 pontot mérkőzésenként, ami mélyen tudása alatt van, persze. Ha ezt csak két meccsen csinálja, meglett volna az a 9 mezőnykosár és 17 szerzett pont, amivel kikaptam. Sőt, ha csak eggyel többet blokkolt volna, az a kateg sem lett volna döntetlen. Még szerencse, hogy Butler és Granger elképesztő hetet produkáltak, és Bogut, Ben Wallace, SJax, McCants, A.Carter és a hét végére Wilcox is hozták a tudásukat. Így aztán amiben kikaptam, abban nagyon kikaptam (dobószázalékok, fault), vagy a fent említett dolgok miatt éppenhogy sikerült alulmaradnom (mezőnykosarak, pontok, támadópattanók). A párharc többi része egyértelmű volt, "Kiazakorporésönnek" esélye sem volt játszott meccsekben és percekben, hármasokban, védőpattanókban, gólpasszban, labdaszerzésben, A/T mutatóban. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a labdaeladást annak ellenére sikerült megnyernem 75-81-re, hogy 4-gyel több meccsem, és 170-nel több percem volt, ez ritka nagy mákra utal.
A jó hír, hogy a csapat jó. A rossz, hogy a GM-je nem mindig éri el ugyanazt a színvonalat. De ha a gárda képes kihúzni a trutyiból még olyan heteken is, amikor teljesen tökkelütött módon rakom össze, akkor a játékosokat nem, csak magamat szidhatom. Reméljük, a következő heteken nem lesz erre okom, mert egy olyan háromhetes sorozat jön, amikor a ligaelsőn kívül két top7-es csapattal is szembenézünk. Ha most jól szerepelünk, akár meg is csíphetjük az áhított második helyet!
