A draft 23 körből állt, és ugyanúgy, mint a többi fantasy játéknál lehet előzetes listát készíteni magunknak, és chaten lehet kommentálni is a pickeket. Nagyon hosszú és rendkívül hangulatos draft volt a miénk, amely számomra felemásan sikerült. A 11. helyre sorsolt a gép, ami nem a legszerencsésebb, mert az első körben a legjobb öt kapus már kiment, mire sorra kerültem, márpedig ez a pozíció kulcsfontosságú a fantasy hokiban, hiszen négy kategóriát döntenek el a kapusok, és ha kapusainknak nincs meg egy héten három lejátszott mérkőzése, akkor automatikusan elbukjuk mind a négyet.
Érdemes ezért minél több kezdő kapust draftolni, ha másra nem, cserealapnak kiválóak. Én azonban nem ezt a szabályt követtem, aminek elsősorban az volt az oka, hogy elkövettem egy óriási hibát, amikor sikerült egy rossz pillanatomban a visszavonult Teemu Selannét ledraftoltam a harmadik körben, ez felborított minden addigi tervet.
Végül csak két kapust drafoltam, Cam Wardot (Carolina Hurricanes) és Fredrik Norrenát (Columbus Blue Jackets), ráadásul utóbbinak egyáltalán nem stabil a pozíciója csapaton belül. Ez nem tartozik a ligánk legjobb kapusduói közé, de ha Ward nem sérül meg, akkor nem lesz velük komoly gond. Center poszton - amely szintén kiemelt jelentőségű, hiszen szinte csak ők buliznak - viszont nagyon erősek lettünk, hiszen a tavalyi gólkirály Vincent Lecavalier (Tampa Bay Lightning) mellett a nagyszerű újoncidényt produkált Paul Stastny (Colorado Avalanche), és a szintén reményteli fiatal, Travis Zajac (New Jersey Devils) került hozzám. A kispadon pedig ott van Paul Gaustad (Buffalo Sabres) és Jeff Hamilton (Hurricanes), akik sérülés esetén szolid beugrók lehetnek.
A szélsőim, akárcsak az egész csapat, felemás képet mutatnak. LW-ben vagyok a leggyengébb, de ez a legtöbb csapatra elmondható, hiszen liga szerte ez a legnagyobb hiányposzt. Tomas Holmström (Detroit Red Wings) személyében azonban sikerült egy nagyszerű balszélsőt megszerezni, igaz, rajta kívül csupa 3-4. soros játékos jutott: Kyle Calder (Los Angeles Kings), Steve Begin (Montreal Canadiens) és Geoff Sanderson (Edmonton Oilers).
Lényegesen jobb a helyzet az RW-k között, hiszen két első soros jobbszélsőt is sikerült draftolnom Jean-Pierre Dumont (Nashville Predators) és Lee Stempniak (St Louis Blues) személyében. A harmadik kezdő RW-t minden héten a lejátszott meccsük és az ellenfelek alapján választom ki Trent Hunter, Richard Park (mindkettő New York Islanders) és Antti Miettinen (Dallas Stars) közül.
Noha a védők vannak legnagyobb számban a csapatokban, az ő jelentőségük a legkisebb, draftoláskor érdemes arra törekedni, hogy a különböző kategóriák egy-egy specialistáját szerezzük meg. Ez nekem nagyrészt sikerült is, hiszen Nick Boynton (Phoenix Coyotes), Barret Jackman (Blues), Mike Commodore (Hurricanes), Mike Komisarek (Canadiens) és Andrew Ference (Boston Bruins) is szorgosan szokta a kiállításokat gyűjtögetni. Pontokra és lövésekre a legjobb védőmre, Dan Boyle-ra (Lightning) számíthatok leginkább, de Ian White (Toronto Maple Leafs) is jó lehet. Ezen kívül Komisarektől és Commodore-tól emberhátrányos pontokat is várok.
Ez a mostani keretem, szerepel benne néhány olyan játékos, akiket a draft után szabadügynökként szereztem - a nem draftolt, illetve a másoktól kidobott játékosokat bárki leigazolhatja, de a keret csak 23 főből állhat, amelybe nem számítanak bele a sérültlistára (IR) helyezett játékosok, de ilyenből csak kettő lehet.
