Na ez is megtörtént, drámai fegyverletételnek voltam szenvedő alanya. Hibáztam, kezdhetem szinte elölről. A kivárásnak most hatalmas ára lett. Nem olyan régen megemlítettem bizonyos portugál-spanyol cserének a szükségszerűségét, ha így van, akkor miért nem csinálom meg? Egyébként tegnap este beadtam a lemondásomat, de nem fogadták el. Ők tudják.

Ebben a fordulóban egy dolog számított igazán. Nevezetesen, hogy nálad van-e Fabregas, vagy sem. Ha még csapatkapitánynak is megtette valaki, na az bizony jackpot. Számokban mindez 32 pontot jelent. Most pedig jöhet, a mi van, hogy ha önkínzási gyakorlat. Tehát piros Ronaldonak, én lecserélem és behozom Fabregast, majd a maradék pénzből a következő fordulóban Torresnek is adok egy mezt. Jelentem, most első vagyok (lennék- igen Balczó, tudom én is) a magyar ligában. Ez nem utólagos okoskodás, mert ott vannak a korábbi bejegyzések. Így megy ez.

A Portsmouth kapott gólnélküli győzelméről és a jól időzített Distin cseréről már elmélkedtem itt, James nem érdekes, mert dán kapusom szintén hibátlan volt. A védelemben Shoorey adott egy gólpasszt és ezzel a négy pontocskával a második legeredményesebb a hétvégén. El lehet képzelni a többiek teljesítményét. Jobb róluk nem is beszélni. Amikor a három zászlóshajó egyszerre hiányzik és mások sem nyújtanak semmi extrát, törvényszerű a katasztrófa.

Visszavonulás, csak szépen csendben, méltósággal.