Bevallom őszintén, a 11. héttől egy kicsit tartottam, mert egy csomó használható pasasomnak 2 meccse volt (A.Carter (DEN), illetve a Jack-Outlaw-Przybilla trió a Portlandből), vagy sérült volt (Wilcox (SEA)). A magas posztokon tehát meg voltam lőve, hiszen Marion és Bogut mellett csak Outlaw, Przybilla, Wilcox, illetve a legkorábban februárban bevethető Brand áll csak rendelkezésre.
Látván, hogy ez így nem állapot, elcseréltem Przybillát és Jacket Ben Wallace-ra. Elég rizikós húzás, de Big Ben jóval több játékidőt kap, mint Przy, és a Chicago sorsolása is jobb egy kicsit, mint a Portlandé. A felszabadult üres helyre leigazoltam az orlandói Evans-t, aki épp azzal volt elfoglalva, hogy kitúrja Boganst a kezdőcsapatból. Ezek a csencselések persze csak a következő héten léptek életbe.
No de a lényeg: az ellenfél a tapasztalt Fish koma, és a Lazy Bears volt, LeBronnal, Josh Smith-szel, Bynummal a soraiban, tehát nem lehetett félvállról venni a párharcot. Mi több, előttem állt a tabellán is, tehát duplán jót tett volna egy győzelem. Annyi mázlim azért volt a héten, hogy míg nálam ugye két kétmeccses (Outlaw, Przybilla) is képben volt, nála 3 játékos is kiegészítő emberek csak a saját csapatukban, így elég keveset játszanak (illetve akkor keveset játszottak) - Lou Williams, Boone és Milicic. Ráadásnak Walton és Horford, akik amúgy elég hasznosak tudnak lenni, nem fértek be a gárdába, helyettük Boone és Lee játszott (egyébként jól). Nálam eközben a szokásos nagyágyúk, Marion, Butler, MoWill, Bogut, SJax, Hinrich mellett olyanok is helyet kaptak a 10-ben, mint Simmons (a 4 meccse miatt) - egyszerűen nem volt választási lehetőségem.
Ezek után persze egész héten futottam az eredmény után, LeBron, Smith, Bynum, Odom és Tinsley is parádézott, hihetetlen dolgokat műveltek mezőnyszázalékban, pattanókban, blokkban és steal-ben. A meccsszám eleve Fish oldalán volt, de az utolsó, csodaszámba menő nap után összesen ezek a kategok álltak a Macik oldalán. Nem is egészen értettem, hogyan volt ez lehetséges, de miután megláttam, hogy a perceket 1126-1100-ra, a gólpasszokat 114-113-ra, a mezőnykosarakat pedig 197-195-re hoztam, azonnal hálát adtam a teljes csapatnak, és különösen a Bucks edzőjének, Krystkowiaknak, aki Simmonsból arra a hétre megmentőt faragott. Legalábbis számomra az volt! Ez a 9-6 simán lehetett volna 6-9 is... Mondjuk akkor sokkal könnyebben el is fogadtam volna, hogy a 7.-ről a 8. helyre visszacsúsztam a tabellán - Hulk mester behúzott egy nagyarányú győzelmet a héten, és megelőzött! :)
A 12. héten a ligautolsó Death Row'it Sextonz, Bence elit alakulata volt az ellenfél, soraiban a nem játszó Mike James-szel, a sérült Nenével (szegénynek hererákja volt, már lábadozik a műtét után), és a kétmeccses Larry Hughes-zal. Nálam Wilcox felépülésével és Big Ben érkezésével azonnal stabilizálódott a magas posztos sor, és a többiek is mind egészségesek, és legnagyobbrészt négymeccsesek voltak - a hét elején. Merthogy MoWill és Hinrich a lehetséges nyolcból összesen végül csak 3 meccsen szerepeltek. Ennek ellenére sikerült kihasználni a hatalmas előnyt a játékidőben, és mivel a dobószázalékos kategóriákat, sőt, még az A/T kategot is sikerült behúzni, végül 13-2-es győzelem lett a vége.
Ez különösen azért esett jól, mert a ligaelső és -második, valamint az első nyolc 3 további tagja kikapott, egy döntetlenezett, és csak Hulk és én tudtunk nyerni, ezzel rettentően besűrítve a mezőnyt a tabella elején. A 8.-ról a 4. helyre ugrottam előre, és mivel a következő 2 hétre viszonylag jó a sorsolásom (mind ellenfelek terén, mind csapatsorsolások, meccsszámok terén), talán lesz esély elcsípni a dobogót is! Ebben sokat segíthet az időközben megszerzett Danny Granger, akiért Outlaw-t, Tony Allent és az előző héten felhappolt Evanst adtam (megkaptam még Eddie Jonest is, akitől szinte azonnal el is köszöntem, és némi kavarás után felszedtem Shawne Williamst és Stromile Swiftet a szabadügynökök közül), tovább erősítve a magas posztokat. Teljesen elégedett persze nem vagyok, de nem rossz a csapat, nem kell nagy trédekkel szétbombázni.
