Legutóbb ott tartottunk, hogy az 5. hét utánra végre felküzdöttem magam a 7. helyre a tabellán, és a gyenge kezdés után végre jó eredményekre volt kilátás. Nos, a 10. hét után igazából a helyzet változatlan a rangsort tekintve, de azért történtek izgi dolgok.
A 6. héten a Hrabó által vezetett Hrabosztánia ellen mérkőztem. Róla annyit érdemes tudni elöljáróban, hogy max közepes GM és idén nagyon nincs vele jóban Fortuna: legjobbja, Arenas 3 hónapra kidőlt, és a többiek sem váltották be a reményeit. A fél csapata "év eleji" formában volt (Deng, Webster, Carroll, Radmanovic), míg nálam Stephen Jackson, Marion, Butler, MoWill, Hinrich és Bogut mellé felnőtt Anthony Carter és Outlaw is, tehát hiába játszottam egy meccsel kevesebbet, 12-3-ra sikerült nyernem. Hrabónál a meccsszám mellett csak a mezőnyszázalék és az eladott labdák száma (nem meglepő módon) szerepelt kategóriagyőzelemként. Aldridge, Marvin Williams, Daniels, Nocioni és Dalembert azért hálistennek okoztak még fejfáját a későbbiekben - de már nem nekem, másoknak.
Ezek után Ördög és a Winterthur Barcelona ellen készülhettem. Ő tavaly megnyerte az alapszakaszt, és most is rangadót játszottunk egymás ellen, tekintve, hogy mindketten az első ötben voltunk. Ennek megfelelően szoros is lett a párharc: az ő gárdájában elsősorban Crawford, Dunleavy, Maggette, Boozer, J.O'Neal és Garnett vitték a prímet, míg nálam Wilcoxon és A.Carteren kívül a teljes csapat (még Przybilla is a 13 prakkerjával) kiválót alakított. Lehet, hogy ha nem sérül le nála Marbury, más lett volna az eredmény, de azt hiszem elégedett lehetek a 8-6-tal annak tudatában, hogy hármasban 25-22-re, OREB-ben 57-52-re, DREB-ben 173-167-re nyertem (igaz, a STL 46-48-ra, a TO pedig 65-70-re ment el). Ja, faltolni pont 100-at sikerült mindkét oldalon, ez a kategória döntetlen lett.
(A tabellán eközben megerősítette vezető helyét az újonc GM, AK-47 csapata, a TurboTurtle, és egy másik újoncunk, Ujkutya is jött felfelé, mint a talajvíz a Balhere KC-val. A héten ők is egymás ellen nyomultak, mint mi Ördöggel, az egész liga azért drukkolt, hogy az első ötből négy csapat egymás ellen szoros háborúkat vívjon, és ne léphessen el nagyon senki a mezőnytől. Végül teljesült ez a kívánságuk, mert Ujkutya 8-6-ra nyert, kicsit tömörödött az élboly.)
Újabb nehéz hét elé néztem, mert jött Ujkutya, és a kiváló formában levő Yao, Al Jefferson, Vince Carter, Redd a hihetetlen Calderonnal és Grant Hillel kiegészülve. Igazság szerint már előre cidriztem, mert nem volt túl jó a heti sorsolásom, szinte senki nem játszott 4 meccset nálam, míg Ujkutya legjobbjai szinte mind négymeccsesek voltak. Annak sem örültem, amikor az addig jól játszó Outlaw elkezdett mindent mellédobni (26% a mezőnyből!), és előbb Butler, majd McCants is kénytelen volt pihenni 1-1 meccset a bokájuk miatt. Így aztán el is ment a hét, 3-11 lett oda úgy, hogy blokkban egál lett, hármasban és faultban pedig minimálisan kaptam csak ki. Az előző heti remeklést megismételni senki, megközelíteni is csak Jackson tudta, de egyedül ő nagyon kevés volt. Visszaestem a 7. helyre, ráadásul az első hat a számomra kifejezetten kedvezőtlen eredmények miatt eléggé elhúzott.
Némi reményt jelentett, hogy a következő hetekben a tabella alsó felében tanyázó gárdák következtek a sorban, legelőször Baby Shaq (szintén újonc GM). Nála érthetetlen módon Dwayne Jones, a Cavs egyik csere-cseréje is bent van a csapatban, és a kicsit sokat szerencsétlenkedő Nesterovic is épp kezdett (amikor a Raptorsban egyébként csere volt). Nálam Butler és Marion ismét elkapták a fonalat, és Bogut is ügyeskedett (ha épp nem a pontszerzésről - 36% mezőnyből 40% büntiből - volt szó), valamint Jarrett Jack is élt a kapott lehetőséggel, ha már bekerült a gárdába. Outlaw-t volt pillanat, amikor egész egyszerűen ki akartam rúgni a francba, olyan gyenge volt, de meggondoltam magam, mert viszonylag kevés magas posztokon is bevethető emberem van. Azóta is érik egy csere, ahol irányítót adnék magas pasasért, de még nem sikerült megfelelő partnert találni. Szumma szummárum, a hetet 11-4-re nyertem, kicsit feledtetve ezzel az előző heti botlást, és kicsit feljebb zárkóztam az első hathoz.
A következő hét már a 10. hét volt, ami már idén ért véget. KisLöszös volt az ellenfél, aki szintén tapasztalt GM, és a Kidd-Kaman-Okur-Hamilton gerinccel felálló csapata komoly játékerőt képvisel. Kicsit közelebbről: Kidd tripladuplát átlagolt ellenem, Kaman 14 pattanót és 3,7 blokkot, Hamilton 55% mezőnyből, 95% vonalról, rengeteg pont, 5,5 assziszt... szóval fel kellett kötni a gatyát. Szerencsére azonban Löszösnél van egy "üres" poszt, mert J.R. Smith-t játszatja, miközben az nem jut szóhoz a Denverben, így hiába jó kiegészítő emberei Kurt Thomas, Keith Bogans és Al Thornton, kilencen kevesek voltak az én 10 játékosom ellen - még úgy is, hogy Marionnak csak 2 meccse volt, Wilcox pedig 6 játszott perc után lesérült (ezzel a két emberrel "szerencsésen" el is úsztak a lepattanó-kategóriák). A 9-5-ös győzelmem egy percig sem forgott veszélyben, csak azt sajnálom, hogy nem sikerült nagyobb arányban nyerni. Mindegy, a 7. hely így is megvan még, és egyre nagyobb a tömörülés a 3-8. helyezettek között.
A héten a jelenlegi 5. Lazy Bears az ellenfél, elvben 2 meccsel többet játszom majd, de kíváncsi vagyok, ez mire lesz elég a LeBron-Josh Smith páros vezényelte alakulat ellen.
