Egy újabb, eddig teljesíthetetlennek tűnő, felettébb gyászos mérföldkőhöz érkeztem el. A magunk mögött hagyott fordulóban, fantasy harcosaim nem szereztek gólt. Egyet sem. Nesze neked wild card. Három éves játékos pályafutásom fekete lapjait írom manapság. Na jó, azért akkora baj nincs, mert alapjáraton így is a top közelében tudtam maradni.

Szuper rangadók ide, vagy oda Lampard (2), Gerrard (1) és Adebayor (1) minimum pontjai szíven ütöttek, nem beszélve a Portsmouth újabb váratlan vereségéről. Hihetetlen, amit Distin (1) velem szemben elkövet. Vele kezdtem a szezont, de sok örömöm nem volt benne, ezért váltottam, vesztemre, mert ekkor őrült pontgyűjtésbe kezdet. Redukálva a hibás döntésemet, újra csak bizalmat szavazok neki, erre tessék, megint behúzta a kéziféket. Voltak idők, amikor az ilyen felforgató magatartást sötét börtönnel sújtották.

A fekete bárányon kívül, a többi hátvédem alaposan odatette magát. A manchesteri élő falam közül Ferdinandot (8) a mezőny második legjobbjának választották, míg Brown (5) a sárga ellenére is jól játszott. A város túl végén Garrido (4), bár csak 8 percet kapott mesterétől, de ez is elég volt neki a bizonyításra és adott egy gólpasszt. Így tett csapattársa Petrov (5) és a végre játékra jelentkező Fabregas (7) is.