Egyre inkább úgy tűnik, sikerül stabilizálni formájukat játékosaimnak, ráadásul még a szerencsével sem állok hadilábon az utóbbi időben. Ezek következtében múlt héten megszerezte harmadik egymást követő győzelmét is Suomirulz nevű csapatom az indexes fantasy hoki ligája első osztályában, egyben idei legnagyobb arányú sikerünket arattuk.
A heti ellenfél csapata a Vénkövér Kanok fantázianévre hallgat, menedzsere pedig régi motoros az NHL-ben, a draftja mégsem sikerült jól, bár első ránézésre egyáltalán nem tűnik gyengének a kerete. A legjobbjaik: Iginla, Goncsár, Horcoff, Sykora, Slava Kozlov, nem egy gyenge névsor, mégis a liga utolsó helyén tanyáznak, így természetesen bíztam a jó szereplésben ellenük.
Rendkívül érdekesen alakult a hét, ugyanis az elején jól kezdtünk, aztán sokáig nagyon visszafogottan teljesítettek a srácok, ám a hétvégén szerencsére belehúztak. A tekintetben is kuriózum volt a hét, hogy mindketten elkövettünk egy-egy komoly hibát, én csapatba tettem Miettinent, aki bár állítólag játékra kész volt, kihagyta az egész hetet, a túloldalon pedig padon maradt Erik Cole, a Canes remek szélsője, aki nemrég tért vissza sérüléséből.
A hibákból mi jöttünk ki jobban, mert bár Miettinen egyre fontosabb szerepet kap a Stars támadásaiban, Cole négy pontot szerzett a héten, ami befolyásolhatta volna a végeredményt. Az viszont nem jött jól, hogy Carey Price Huet sérülése miatt a héten minden Montreal meccsen kezdőként szerepelt, akárcsak Chris Mason, a Nashville hálóőre. Így a győzelmek (W) tekintetében nem sok esélyem maradt, azt el is buktuk, mivel a Columbus háromból csak egy meccset nyert a héten, ám Leclaire és Norrena kevés gólt kaptak (GA), valamint jó százalékkal védtek (SV%), míg SO egyik oldalon sem volt, így 2-1-1-re hoztuk a kapus statokat.
Kivételesen csatáraim és védőim is szinte kivétel nélkül kitettek magukért, jól mutatja ezt, hogy mindössze ketten maradtak pont nélkül – a pályára lépők közül… Az egyik Edler, a másik Komisarek volt, utóbbi viszont egy meccsen begyűjtött 17 kiállításpercével a PIM kategóriát el is döntötte, úgyhogy hasznosnak bizonyult végső soron. A megnyert bulikat simán hoztuk, lévén az ellenfélnél csak Horcoff és Iginla hozott bulikat, nálunk viszont mindhárom center szépen termelte az FW-ket. Mezőnyjátékosok között is volt egy döntetlen kategória, egyik csapat sem szerzett ugyanis emberhátrányos pontot.
Említettem már, hogy az utolsó napokban nagyon belejöttünk, kicsit konkrétabban Stastny, Stempniak és Holmström révén három kategóriát is megfordítottunk az utolsó napon! Sok stat már korábban eldőlt, 23 gólpasszunkkal (A) nem tudtak lépést tartani a Kanok, ahogy emberelőnyös gólokban (PPG) is simán nyertünk – közepes teljesítményünk ellenére; míg az ellenfél a győztes gólokban (GWG) tett szert korán behozhatatlannak bizonyuló előnyre. Ám a gólok (G), emberelőnyös gólpasszok (PPA), lövések (SOG) és +/- kategóriák még a levegőben lógtak a vasárnapi meccsek előtt.
Amikor aztán Holmström egy találatot vállalt a Canes ellen, de a nagy dolgok az Avs-Blues meccsen történtek, ahol 9-5-re nyert a Colorado Stastny kettő, Stempniak pedig egy gólt szerzett, előbbi ráadásul adott egy emberelőnyös gólpasszt is, és még +4-ben is végzett. A gólokat egy, a +/- és a PPA statot pedig két egységgel nyertük ezeknek köszönhetően. Apró szépséghiba csupán abban volt, hogy egyetlen kapura lövés hiányzott, hogy azt a kategóriát se veszítsük el.
Panaszra okom így sem lehet, 9-3-2-es végeredmény nagyszerű, ez 20 pontot jelentett, összességében pedig már 116 van, amivel már a 18. helyen tanyázom. A következő összecsapásom kulcsfontosságú, ugyanis azzal a Hangover Boyzzal mérkőzünk, akik az utolsó még nem kieső pozícióban vannak…
