Noha a Suomirulz ismét katasztrofális hetet produkált, az elmúlt héten sikerült két blockbuster cserével a bentmaradás pislákoló lángját kissé felélénkíteni, amelyek eredményeként a jövő héttől végre ismét joggal várhatok el győzelmeket csapatomtól.

Az elmúlt héten az Angyalföld Sharks gárdája volt az aktuális ellenfél, amelynek menedzsere nem tudott részt venni a drafton, ezért a gép választott neki játékosokat az előzetes sorrend alapján, ami ritkán jó jel, nem is számít különösen erősnek, különösen center- illetve kapus poszton.

Ehhez képest hidegzuhanyként ért a héten elszenvedett 11-2-es vereség. Ennek két főbb oka volt, az egyik, hogy ismét nem lett meg a kapus statom, miután számomra teljesen váratlanul Cam Ward csupán egy meccsen védett a héten – igaz, csak kettőt játszott a Canes, de volt közte három nap, ilyenkor általában mindkétszer az első számú kapus szokott. Így hiába szerepeltek közepesen az ellenfél, minden kategóriát megnyertek. Ezzel két győzelemtől és két döntetlentől, azaz hat ponttól estem el.

A súlyos vereség másik, nem kevésbé jelentős motívuma a csapat borzalmas alulteljesítése volt, mindössze Lecavalier nyújtott kiemelkedőt a maga 2+3-val, illetve Dumont-t lehet még dicsérni a 3 gólpasszával. De jellemző, hogy míg nálunk kilencen, addig az ellenfélnél mindössze négyen maradtak pont nélkül, Zetterberg egymaga 3 gólt jegyzett, és az angyalföldiek védelme által összehozott öt assziszt is túl soknak bizonyult számunkra.

Volt némi balszerencsém, hiszen három kategóriát (PPG, PPA, GWG) is egyetlen egységgel veszítettem el, ezt csak részben kárpótolta, hogy a PIM-et ugyanilyen különbséggel nyertem. A másik mutató, amiben jobbnak bizonyultam, az a FW volt, e tekintetben Zajacet és Lecavalier-t kell dicsérni. Sokat vártam egyébként a héten a négyet játszó Lightning játékosaimtól, de Lecavon kívül borzalmasak voltak, jellemző, hogy +/- mutatójuk -17 lett…

Kissé meglepő, de a csúfos zakó ellenére egy helyet előre léptem a tabellán, de a jövőre nézve a reményt a hét közben meghúzott két cserém során érkezett játékosok jelentik. Az egész úgy indult, hogy bejelentkezett nálam egyik menedzsertársam, hogy a Columbus váratlanul előre lépő első számú kapusa, Pascal Leclaire eladó lenne, és rám gondolt, hiszen a backupja már nálam van, és az ilyen kapuspárok jól használhatóak a fantasy ligákban.

Tetszett is az ötlet, mert Leclaire fantasztikus, ráadásul többször is gondom akadt már a három kapusmeccsel. A bökkenő ott volt, hogy sok lett volna a kapusom és kevés a minőségi mezőnyjátékos, ezért piacra dobtam az idén eddig remeklő Wardot. Egy heti házalás után sikerült is érte egy nagy halat kapnom Danny Heatley személyében, aki a liga egyik legjobb támadóalakulatának szupersztárja, és pont/game felett teljesít idén is eddig.

Leclaire sem volt olcsó, de az érte adott Zajac, Dumont és Harding alkotta csomagért bőven megérte. A két Blue Jackets kapus mellé tartalékként a szabadügynökök közül leigazoltam a Blues backupját, Hannu Toivonent, aki szintén jó kis kapus. Más FA-k is érkeztek a megüresedett roster helyekre, a legtöbbet a bostoni centertől, a kanadai válogatottal többször is hazánkban járt Glen Metropolittól várom, aki Patrice Bergeron sajnálatos sérülése után fontos szerepet fog játszani a Bruins támadásaiban, különösen emberelőnyben.