Minden sorozat véget ér egyszer, nyugtázhatnám ezzel a közhellyel is a Suomirulz hat héten át tartó győzelmi sorozatának megszakadását, ám nem teszem, mert az elmúlt fordulóban egy jobb csapattól kaptunk teljesen megérdemelten. A Moata Stars gárdája fantasztikusan teljesített, az is jó eredmény, hogy méltó partnereiknek bizonyultunk.
Még mielőtt a vereség okaira rátérnék, írnék néhány gondolatot arról, hogy szezon közben milyen lényeges teendőik vannak a fantasy hoki csapatok menedzsereinek. Természetesen minden fantasy csapat sikere a jó draftra épül, de nincs még egy olyan liga, ahol annyira fontos lenne az év közbeni éber játék, mint a hoki esetében.
A legfontosabb a szabadügynökpiac: állandóan résen kell lennünk, ugyanis kincseket lehet itt találni. Hokiban rengeteg a sérülés, és mivel 18 mezőnyjátékost kell nevezni minden meccsre, óriási a választék még egy 20 csapatos ligában is, pláne egy kisebb esetében. Nagyon sokszor előfordul, hogy valaki egy sérülés miatt kap játéklehetőséget, és bent ragad a csapatban, sőt előre is lép a rangsorban. A csapatom jelenlegi kezdőjének például közel felét a szabadügynökök közül szedtem ki!
A Moata Stars ellen fontos szerepet játszott a két hete igazolt Jaroslav Hlinka, aki a Colorado csapatában Ryan Smith sérülése óta egyre nagyobb és nagyobb szerepet kap, értékét külön növeli, hogy szélsőt és centert is tud játszani, magyarul fantasyben szélsőként is sok bulit hoz. A floridai Calvin Booth – aki Ville Peltonen sérülését használja ki tökéletesen – pedig 2+1-et csinált a héten. Kár, hogy a padomon maradt… Nemrég igazoltam még két szabadügynököt, két finn védőt, Ville Koistinent és Sami Salót, akik miatt Ian White-tól és személyes kedvencemtől, Tony Lydmantól érzékeny búcsút kellett vennünk.
Szóval a múlt heti meccs: előre látható volt, hogy a legkritikusabb a kapusok közti csata lesz, ami nagyon nem nekünk állt, mert Moatánál a Red Wings kapusduója szerepel, akik elképesztően jók, ráadásul a csapat is. És beigazolódott a rossz előérzetem: Hasek és Osgood három meccs három gólt kapott, amibe egy shutout is belefért és természetesen mindegyik mérkőzést meg is nyerte a Detroit. Mi sem voltunk rosszak, de ezekkel a számokkal gyakorlatilag lehetetlen konkurálni, 0-4-ről kellett a mezőnyjátékosoknak kozmetikázni az eredményt.
És ez viszonylag jól is sikerült szerencsére, ezt a csatát megnyertük, bár a háborút megfordítani nem sikerült. Csoda is lett volna, Kovalcsuk, Recchi, Drury, Lang és társaik ellen. Némi meglepetésre gólpasszokban nagyon jók voltunk, a 22 assziszt, melyből 7 emberelőnyös volt két kategória győzelmet jelentett – de jellemző az ellenfél erejére, hogy mindkettőt egyetlen egységgel nyertük. Lecavalier, Metropolit és Ference nevét kell kiemelni mindenképp, előbbi négy, utóbbi kettő 3-3 gólpasszal járult hozzá a részsikerekhez. Ference ráadásul egy asszisztot emberhátrányban jegyzett, amivel a SHP kategóriát is elvittük.
Megnyertük még az elhozott bedobásokat, valamint a +/- statot is, előbbit nagyob simán, utóbbit igen szorosan, kikaptunk kapuralövésekben (Kovalcsuk…), és PIM-ben - Darcy „Fucker” Tucker – jóvoltából. Gólokban gyengék voltunk, Lecav, Stempniak és Heatley talált csak kapuba a héten, mindannyian kétszer, de egyetlen előnyös gólt sem szereztünk. Ebben a két kategóriában így nem sok esélyünk volt, a győztes gólokban azonban sikerült kiharcolni a döntetlent.
Így alakult ki tehát a végeredmény, 8-5-
