Megtörtént, amiről már régóta álmodni sem mertem: két egymást követő héten győztünk, és megkezdtük a felzárkózást, ráadásul végre elmozdultunk az utolsó helyről. A dolgokat tetézi, hogy mindez nem az ellenfelek rossz teljesítményének, hanem a csapatom megbízható, kiegyensúlyozott játékának köszönhető.

Múlt héten a rejtélyes nevű Amici di nessuno csapatával találkoztunk, és mi sem barátkoztunk velük, mert rengeteg veszélyes játékos szerepel náluk. Lidström, Nylander, Hemsky, Elias, Kovalev, hogy csak a legismertebbeket említsem, de mellettük is csupa remek játékos sorakozik, akik közül bárkitől számíthattam egy erős hétre. Viszont igazán nagy sztár Lidströmön kívül nincs náluk, míg itt Lecavalier és Heatley bármikor egymaga is el tud dönteni egy meccset.

Tartottam a kapusok közti csatától, ugyanis mindkettőnknél egy-egy kapuspár szerepel, nálunk ugye a Blue Jackets kettőse, ellenfelünknél pedig a liga egyik - ha nem a - legjobb csapatának, a Senators hálóőrei voltak felelősök a kapusstatokért. Igazságos volt a harc, mert mindkét gárda három meccset játszott, és bár volt egy kis pechem Leclaire apró sérülésével, összességében óriási szerencsével három kategóriát is megnyertünk az Ottawa pocsék formája miatt. A Sens minden meccsét elbukta, kaptak 12 gólt és vacak százalékkal védett Gerber, aki két mérkőzésen is szerepelt.

De volt mákja az ellenfélnek is, a gólokban úgy múltak felül minket egyetlen egységgel, hogy Tom Gilbert, az Edmonton védője, a hét utolsó meccsének utolsó gólját szerezte. Ráadásul emberelőnyös gólpasszok terén is minimális különbséggel maradtunk alul, ami elég bosszantó, tekintve, hogy sokáig vezettünk. Ugyanakkor emberhátrányos pontok, illetve győztes gólok tekintetében mi hoztuk a párharcot egy különbséggel, persze ezekben a kategóriákban ritkán esik sok találat. Előbbi részsiker Stastny, utóbbi Metropolit és Lecavalier érdeme.

Mivel ellenfelemnél jó hete volt Kotaliknak (3G), Kovalevnek (2+2), és a két torontóinak, Antropovnak (1+4), Blake-nek (1+3), így hiába adott Stastny öt asszisztot, gólpasszokban nem volt esélyünk, és emberelőnyös gólokban sem, ahol kifejezetten gyengén teljesítettünk. Nem volt azonban gond a +/- mutatóval, a PIM-mel, valamint az elhozott bulikkal, mindhárom kategóriában meglehetősen erős statokat hoztunk, de az is kellett, hogy Senkiék centerei közül ketten félig-meddig szélsők, ráadásul alig voltak kiállításaik. Egyetlen kategória lett döntetlen a mezőnyjátékosoknál is, a kapuralövéseké, ami inkább ránk nézve volt hízelgő, lévén ez az egyik leggyengébb pontunk.

Nyertünk tehát 8-4-2-re, amivel gyűjtöttünk 18 pontot, összességében már közeledünk a százhoz, és már-már belátható távolságban van a 15. hely, amellyel a bentmaradás biztosított lenne. Addig azonban még sokat kell tenni, de ha folytatjuk a most megkezdett utat, akkor nem lehetetlen.